Zöld Nap- Szakmai nap
„A jövő a mi kezünkben van. Együtt mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az unokáinknak ne kelljen majd megkérdezniük tőlünk, hogy miért nem sikerült helyesen cselekednünk, és nem szabad hagynunk, hogy a mi hibáink következményeit ők szenvedjék el.”
(Ban Ki-moon, ENSZ főtitkára, 2007)
Minden tanévben szervezünk szakmai előadást a fenntarthatóság, fenntartható fejlődés témaköréhez igazodva. Az „Innováció a fejlesztés szolgálatában” PROJEKT keretén belül megszervezett szakmai napra, előadónak Szalai Juliannát, a szombathelyi Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium pedagógusát, környezetmérnököt kértük fel. A telefonos és személyes találkozás alkalmaival megbeszéltük azokat a lehetőségeket, amelyek konkrétan a mi iskolatípusunkra vonatkoznak, hiszen a fenntartható társadalom alakításába a mi iskolánk is szeretne aktív szerepet vállalni. A szakmai előadáson intézményünk dolgozóin kívül tíz tanulónk is részt vett.
Szalai Julianna előadása során kiemelten kezelte a globális környezeti problémákat, amelyeknek kialakulási oka véleménye szerint, a természetes területek bevonása a mezőgazdaságba, az erdőirtás, az agrotechnikák okozta eróziók, valamint az építkezések és az infrastruktúra fokozott területfoglalása. A túlhasználattól erőn felül terheltük meg a társadalmi-gazdasági rendszereinket, ami miatt ma a globális környezeti problémákról beszélnünk kell. A problémák közül kiemelte, hogy a világ népessége az elmúlt 100 évben megnégyszereződött, népvándorlás indult el az élelmiszer – és ivóvízhiány miatt, a vízszennyezés, sivatagosodás, állati fajok pusztulása a klímaváltozás, az ózonréteg elvékonyodása miatt, valamint felhívta a figyelmet a levegőszennyezésre, amit tovább ront a fokozott erdőirtás. 1968-ban Aurelio Peccei (olasz) és Alexander King (skót) gyártulajdonosok megalapították a Római Klub elnevezésű civil szervezetet. A társaság megalakulásának célja a közös gondviselés és felelősség az emberiség jövőjéért elv volt. 1972-ben készítették az első jelentésüket, ami kutatásokat, eredményeket, és figyelmeztetéseket tartalmazott a környezeti problémákkal kapcsolatosan. Az előadó a fenntartható fejlődést a következőképpen definiálta: „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket”. Beszámolójában kiemelte, hogy a fenntartható fejlődés három alappilléren nyugszik: a szociális, a gazdasági és a környezeti pilléreken és mindhármat együttesen, kölcsönhatásaik figyelembevételével mérlegelni kell a különböző fejlesztési stratégiák, programok kidolgozása során, illetve a konkrét intézkedésekben, cselekvésekben. Véleménye szerint, „ A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.” A legnagyobb problémát abban látja, hogy beleavatkozunk a természet rendjébe, ami nem is lenne probléma, de elfelejtünk felelősséget vállalni tetteinkért. Előadása végén a hazai helyzet bemutatása következett, amiből megtudtuk, hogy az emberi erőforrások szempontjából fogy Magyarország népessége, rosszabb az egészségügyi állapot, mint elvárható lenne, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség szempontjából nagy területi különbségek tapasztalhatók. A társadalmi erőforrások esetében megállapítható, hogy tiszteljük a munkát, a teljesítményt, a természetet, fontosnak tartjuk a takarékosságot, a személyes felelősségvállalást és a normakövetést, de elutasítjuk a kockázatvállalást, és jellemző az államra való túlzott hagyatkozás. A természeti területek csökkenése, a termőföldromlás, mint a szikesedés, szerves anyag tartalom csökkenése, erózió, a levegő- és vízszennyezési problémák, az éghajlatváltozás a természeti erőforrások csökkenéséhez vezet. Az előadó szerint, a fenntarthatóságot biztosító felelősségnek meg kell mutatkoznia a kormányzati döntésekben, nem kormányzati (köztes) intézmények döntéseiben, a családi és egyéni döntésekben egyaránt.
“A természetben nyitott szemmel és füllel, a szépségre fogékony szívvel járj!
Ne hagyj mást magad után, csak a lábad nyomát, és ne vigyél el mást, csak az emlékeket!”
Ez a mottó a Rum- Kastély Egységes Gyógypedagógia Módszertani Intézmény jelszavává vált. Az előadást követő beszélgetés alapján összegezhetjük, hogy iskolánkban a környezeti nevelés tartalma, a mindennapi tevékenységünk összhangban van a fenntarthatóság pedagógiai elveivel. Nyilvánvalóvá vált, hogy kiemelt céljaink, melyek között szerepel a tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott, autista, súlyos, halmozottan sérült tanulóink környezettudatos magatartásra, a környezetért felelős életvitelre nevelése két fontos dolog miatt szükséges. Egyrészt, mert a jövő nemzedékek sorsa a ma döntésein és tettein múlik. A társadalmi problémák közül nagyon sokat érzékelünk tanítványaink életének ismeretében. A szegénységet, a technikai és anyagi alulfejlettséget, a munkanélküliséget, kirekesztést, diszkriminációt meg kell oldani mind a jelen, mind a jövő nemzedékek érdekében. Másrészt pedig, a mi iskolánknak fel kell vállalni ezen problémák közül azokat, amik segítik, hogy diákjaink társadalmi integrációja sikeres legyen. Az iskolán belül, és iskolán kívül szervezett programjaink segítik ember- természet kapcsolatának a bemutatását, annak formálásának lehetőségeit, segítséget adnak a közvetlen és tágabb környezet megismerésére, elősegítik a környezeti- és egészségtudatosság erősödését.
Ezek együtt hozzájárulnak, hogy a mi iskolánk is tevékeny részese legyen a fenntartható társadalom alakításában.
Zsoldos Tibor Lászlóné
Ökoiskolai Munkaközösség- vezető
Rum, 2016.03.07.
